Szerintetek mi lehet a legnagyobb hiba, amit elkövethet egy termelő a piacon? Folyamatosan járom a piacokat, nézem az termelők oldalait, követek jó párat, elsősorban külföldi oldalakat, mert ott már teljesen természetes a social agro, és sokat lehet tőlük tanulni. Visszatérve, a megfigyeléseim, és az „álcázott vásárlók” tapasztalatai alapján, (akik legtöbbször nekem gyűjtenek anyagot), hogy igen nagy arányban 10-ből 9-en csak magukkal vannak elfoglalva és nem a vevőikkel. Visszatér a kis idézetem „Van, aki tud termelni, és van, aki tud értékesíteni”...
Tudom, hogy sok termelő és megvallom köztük jómagam is, még pár évvel ezelőtt simán rámondtam, hogy majd eladom én a dinnyét, nem kell ahhoz más, azért ne fizessünk egy idegennek. Hát az első napon sokkot kaptam, majd közöltem, hogy ezt hagyjuk nem nekem való ez. Persze tisztelt a kivételnek, aki jól állja a „piaci sarat”...
Összegyűjtöttem, azért mik a legnagyobb hibák, amit eltudtok követni, mellyel igencsak negatív pontokat lehet összeszedni a leendő vevőid között.
Könnyen dühbe jövő termelő
Azért is kapta az egyes számot, mert ez a legnagyobb hiba, persze magam is ebbe a problémába ütköztem anno. Mi történik? Bontsuk le a folyamatot egy kicsit. Termelsz valamit, amit gondozol, nevelsz, „simogatod”, bele adsz apait anyait abba, hogy valami szépséget alkoss. Majd nagy lazán kimész a piacra, befoglalod a helyed, kipakolsz hajnal 5 órakor és várod a vásárlókat. Érkeznek is, csakhogy akad köztük, aki alapból mindent jobban megnéz, megvizsgál, többet kérdez mint amennyit kellene, esetleg még kötözködik is és ócsárolja a szép árudat. Itt elszakad a cérna, hiszen, olyan, mintha a gyerekedet bántanák, és azonnal kijön belőled a nem kedves éned. Megvéded magad és a terméked, de nem olyan hangnemben, nem olyan nézéssel, mint ahogy a kedves vásárló elvárná, ezért tovább áll. Ki dühöngőd magad, egész napodat elrontotta, és a több vásárlóval sem vagy a továbbiakban kedves.
Mit csinálj ebben a helyzetben?
Csakis a vevővel foglalkozz. Tudod a vevő az első persze nem minden áron, de nem szabad, nem lehet mások előtt magad kellemetlen helyzetbe hozni, ha van ilyen vevőd, akkor szépen tessékeld arrább, mondván „nem kötelező nálad vásárolnia”, vagy ha türelmes vagy esetleg még át is tudod fordítani a véleményét, mert lehet csak azért kötözködik, mert ilyen a természete, de alapból szeretne tőled vásárolni.
Hagyd a szomszédodat
Esetek többségében ez is sokszor előfordul. Vásárlóként megtalálod a szerinted legszebb árut, az árakat is látod, szóval döntöttél ott szeretnél vásárolni. Azonban még túl korán érkeztél, keresed az eladót, nem találod. Persze meglátod, hogy beszélget a szomszéd árussal, majd megkérdezed „Ne haragudjon, Önhöz tartozik ez a pult? Persze, azonnal jövök” hát kérem szépen, hogy akarsz így eladni? Nem a szomszéddal kell csacsogni, hanem a vevővel, mert mindenki rohan nem érek rá 2 percet sem, ha várakozok a semmire, arra, hogy megbeszéljék a tegnap esti „álmukat”. Dobogós nálam ez a hiba is.
Ne vedd félvárról a látszatot
Imádom, mikor képes valaki úgy kipakolni, hogy jól van az úgy... ja nem. Igenis nagyon fontos a vevőnek, hogy szépen „tisztán”, rendezett keretek között tudjon nézelődni, válogatni. Nem valami jó ómen, mikor egy II. Osztályú termék egyben van az I. Osztályúval, hátha nem veszi észre a vevő. Észre fogja venni és nem is fog vásárolni tőled. Nem baj, ha valami hibás, eladható az is, csak nem átveréssel. Szóval a dobogó harmadig helyezettje, a látszat.
Összegezve nem mindenkinek való a piaci árusítás. Tudom, mert próbáltam, ezt csak az tudja amúgy, aki járt már kint, mint piaci árus. Viszont, van aki erre született. Nem felejtem el sosem Sárika nénit, aki árulta nekünk a dinnyét, hát... láttatok már hiperaktív nagymamát, akinek élete volt a piac, az emberek, az eladás? Ő igazi árus volt, nem tudtál neki annyit vinni, amit nem adott volna el. Értett az emberek nyelvén, és higyjetek nekem, nem követte el a fent felsorolt hibákat, akkor sem, ha épp rossz napja volt, vagy épp bármilyen más gondja.
